A mennyországtól innen van egy hely, amit úgy hívnak: a Szivárvány Híd. Amikor egy állat, aki közel állt valakihez meghal, a Szivárvány Hídhoz jut. Egy nagy rét terül el a lábánál, hogy minden állat szaladgálhasson, és együtt játszhassanak. Állandóan süt a nap, és elegendő étel, ital található ott, hogy mindenki kényelmesen érezze magát.
Azok az állatok, akik betegek, vagy öregek voltak, visszanyerik egészségüket és életerejüket. Akik megsérültek, sebeik begyógyulnak és olyanok lesznek, mint ahogyan fiatalon ismertük őket.
Az állatok boldogok és elégedettek, kivéve egy dolgot: hiányolják azt a valakit, akit szerettek, akit hátrahagytak.
Minden állat együtt kergetőzik és játszanak, de eljön a nap, amikor valaki egyszer csak megáll, és a távolba tekint. Tekintete elszánt, teste lelkesen reszket. Egyszer csak elszakad a csoporttól, a fű fölött szinte repülve, lábai egyre gyorsabban és gyorsabban viszik előre.
Megpillantja gazdáját, és amikor gazda és hű kedvence végre találkoznak, egymásba kapaszkodnak örömmel, hogy soha ne váljanak el többé. Boldog puszik záporoznak a gazda arcára, újra megsimogathatja imádott kedvence fejét, és újra belenézhet bizalomtól csillogó szemébe, oly rég eltávozott életéből, de soha nem tűnt el szívéből. Azután Szivárvány Hídon, együtt...
A Szivárványhíd
Egy híd köti össze a földet az Éggel ez a szivárványhíd, mely csodás színekkel ragyogón ível földig érő tarka ívvel.
Innenső oldalán a hídnak pompázó virágok nyílnak, friss-zöldek a pázsitos rétek, üdék a völgyek, dombvidékek.
Örök a tavasz, nem esik a hó. Van bőséggel ennivaló, mindig lágy-meleg az idő, a víz is mindig frissítő.
Ha egy kedvencünk kihűl, erre a szép helyre kerül. Az agg, megtört állatok, itt lesznek újra fiatalok, újra épek a megcsonkultak és egész nap csak játszadoznak.
Az én kutyám is itt lakik, és nagyon vár már valakit. Hisz egy hiányzik csak neki: Nincs itt vele, ki szereti; hát hancúrozik egész nap, míg el nem jő a pillanat.
Most hirtelen abbahagyja: orra tágul, füle feláll, lába remeg, szűkül a szempár, rohanni kezd: megjött a gazda!
S hogy megérkezett s meglátott: hozzád rohan a barátod, felkapod kitárt karodba, csókolgatod újra meg újra, belenézel hűséges szemébe, s indultok. Majd elérve a csodák útjának végére, a szivárványhídon együtt mentek át és ez lesz nektek az igazi mennyország.
